FOLYAMATOS TAGFELVÉTEL 5 ÉVES KORTÓL!

Edzések szeptember 4-től a szokott helyszínen.

Bővebben »
Mikulás Kupa, Cegléd - Nemzetközi kumite verseny

2018. december 10.

Mikulás Kupa, Cegléd - Nemzetközi kumite verseny

Sikerrel zárult idei utolsó versenyünk, a Mikulás Kupa, hiszen mind a 11 versenyzőnk helyezett lett! Ismét elmondható, hogy magabiztosan küzdöttek versenyzőink, hiszen a küzdelmeik döntő ...

Bővebben »
IV. ENSI Kupa, Érd - Nemzetközi kumite verseny

2018. február 26.

IV. ENSI Kupa, Érd - Nemzetközi kumite verseny

6 ország közel 250 versenyzőjével került megrendezésre az utánpótlás és felnőtt kumite verseny, amin a betegségek miatt végül 9 versenyzővel és 1 bíróval vettünk részt. A ...

Bővebben »
1%

2018. február 24.

1%

Kérjük, segítse munkánkat SZJA 1%-ának felajánlásával! Adószámunk: 18551006-1-09 Így rendelkezhet 1%-áról 2018. május 22-ig: - a személyi jövedelemadó-bevallás részeként ...

Bővebben »
20 ÉV - 20年

2017. március 14.

20 ÉV - 20年

1997. március 14. - húsz éve, ezen a napon alakult meg a KIYOSUMI Dojo, amely azóta is töretlenül halad az úton, amelyen akkor elindult - a Tradicionális Kyokushin Karate útján. Azóta sok ...

Bővebben »
Közlemény a 2019. évben átutalt SZJA 1% felhasználásáról

Köszönjük, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítette munkánkat!

Gyermekem 8,5 éves, 1 éve kezdett járni. Elsősorban a mozgáskoordináció fejlesztése volt a célunk, ezen túl szerettünk volna olyan sportágat választani, ami nem csak a fizikai erőnlétét fejleszti, hanem oktató-nevelő céllal magabiztosabbá, határozottabbá, céltudatosabbá is teszi. Mindemellett fontos volt, hogy tartozzon egy olyan közösséghez, ahol jól érzi magát. Eleinte tartottunk attól, hogy a karatéban megkövetelt fegyelem és „szigor” talán nem lesz kezelhető a gyerek számára. Az edzések hatására a mozgáskoordinációs problémái hihetetlen módon és gyorsasággal fejlődnek. Magatartásában is nagyon pozitív a változás ilyen rövid idő alatt is, határozottabb, magabiztosabb lett, bátrabban kiáll önmagáért és barátaiért egyaránt. Mi csak pozitív véleménnyel tudunk nyilatkozni a Dojó-ban folyó munkáról.

Seprényi Erika

Fiam 13 éves, 4 éve kezdett karatézni. Nagyon hasznos sport és nagyon magas színvonalú, hagyománytisztelő oktatás folyik a Dojó-ban. Minden izmot átmozgat és erősít a karate, nagyon hasznos a növekedésben lévő gyermekek számára. Fontos a gerinckörüli izmok erősítése, az izületek védelmére az izomzat fejlesztése ebben az életkorban is. Fegyelmet, kitartást, relaxációs technikát, stresszoldást tanulnak a gyerekek. A test fejlesztése mellett a lélek erősítésére is hangsúlyt fektet a Dojó. Nagy előnye a Dojó-nak, hogy nem verseny- és nem eredmény centrikus, a test és lélek fejlesztése a fő cél és nem tűri az agressziót. A magam részéről látni sem bírom a küzdősportokat, ennek ellenére én is elkezdtem karatézni és saját magamon tapasztalom e mozgásforma hasznát.

Dr. Káposzta Rita

gyermekgyógyász, reumatológus, endokrinológus
DEKK Gyermekgyógyászati Intézet

...én ajánlom a lányoknak is a Kyokushin Karatét, hiszen sokszor mondják, hogy a mai világban jó, hogyha egy lány meg tudja védeni magát. Végül is az én anyukám is ezért fogadta el, bár eleinte ő is inkább más felé akart engem terelni. Azt szerette volna, hogy valami lányosabb sportot válasszak, de nekem ez így nagyon megtetszett, és már az elejétől fogva jól is éreztem magamat, így itt maradtam. A sérülésektől sose féltem, mert az elején, amikor még kezdők voltunk, óvatosabban bántak velünk és fokozatosan erősödtünk bele az egész rendszerbe. Mindegy, hogy fiú vagy lány valaki, így egyre jobban hozzászokik fizikálisan-mentálisan is.

Kriszti

20 éves, 5 éve karatézik

Gyermekem 9 éves, 4-5 éve kezdett karatézni. Ez a sportág tetszett neki a legjobban, mind szellemiségében, mind pedig a testedzés formájában. Az oktatás színvonala a lehető legjobb, ezért jár ide a gyerekem, mert mint magamnak, neki is a legjobbat szeretném. Büszkén mondom el, ha kérdezik, mit sportol és hogy ki az edzője.

Magyar János

igazgató
SZÖVÁLL KV.

11 éves fiam 4 éve karatézik. Nagyon hasznos sportnak tartom, mind erőnléti, mind állóképességi szempontból. Fiamnak önbizalmat és önfegyelmet adott. Rendszert visz a diákok életébe, ezáltal a tanulás is jobban megy és a szabadidő is nagyobb becsben van tartva. Ezen kívül a karate egy csoporthoz, baráti körhöz köti, amely az évek során kialakult. Az oktatás színvonalát a legjobbnak tartom. Számomra Shihan személye a biztosíték, hogy jó kezekben van a fiam. A Dojó-ban tanuló karatékák, főleg az idősebbek és magasabb övfokozatúak, példával szolgálnak, hogy kitartó, kemény munkával milyen szintre lehet eljutni az évek során.

Pongor András

tanár, igazgatóhelyettes
Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola

Fiam fél éve jár karatézni, előtte többféle sportot kipróbált már, egyéni és csapat sportokat is, de egyik sem ragadta meg igazán. Kíváncsi lett a küzdősportokra. Hosszas keresgélés után találtuk meg ezt a Dojó-t és úgy látom, nagyon jól érzi itt magát. Néhány edzés után érezhetően nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett. Erősödött az önbizalma és az alakja is sokat változott. Mindezt a pozitív változást folyamatosan érzékelem. (Egy ingadozó hangulatú kamasz anyukájaként nem tudok elég hálás lenni mindezért )

egy 15 éves fiú anyukája

Gyerekkorom óta érdekelnek a küzdősportok, de sajnos nem volt lehetőségem, hogy kipróbáljam őket. Egyszer azonban barátaimat elkísértem Karate edzésre. Nagyon megtetszett a hely és a többi karatéka mentalitása. Ugyanis attól féltem, hogy felnőtt lévén már nem sok esélyem van ennek a Harcművészetnek az elsajátítására és esetleg lenéznek, mert felnőttként nem tudom azokat, amiket a kicsik. De szerencsére nem így történt, talán ezért is maradtam itt.

Név nélkül

Mestereink

Dan vizsga – beszámoló

1991-ben születtem és 1997-ben kezdtem el karatézni apukám és testvérem hatására. Eleinte mikor elkezdtem járni edzésekre mindig arra gondoltam, hogy milyen lesz, ha én is egyszer feketeöves leszek. Ahogy telt az idő, egyre inkább kezdtem megérteni a karate lényegét és egyre kevesebbet gondoltam a fekete övre. Persze mindig ott lobogott a szemem előtt, mint egyik fő célom. Első vizsgámat 1998-ban tettem Debrecenben Sensei Brezovai Sándor előtt. Majd sorra jöttek egymás után a vizsgák. A legtöbb vizsgámat a Nemzetközi edzőtáborba teljesítettem Shihan Wakiuchi Tsutomu és az akkori sensei-ek előtt. 2002 nyarán megszereztem a 2.kyu övfokozatot (barna öv), majd ezután 2006-ban az 1.kyu fokozatot.

A hosszú vizsganélküli évek alatt számtalan ember kérdezte meg számtalanszor, hogy mikor vizsgázok már fekete övre. Erre csak annyit válaszoltam, „majd ha a mesterem úgy látja, hogy alkalmas vagyok, rá, akkor majd szól”. Nagyon sokan nem értették ezt, de én tudtam, hogy a gyerekfejjel elkezdett karate nem ugyan olyan, mint felnőttfejjel. Ezekben az években több danvizsgát láttam, amikor sorra vizsgáztak le azok a velem egykorú karatésok, akik velem vagy netalán utánam kezdtek el karatézni. Az elején egy kettőződés alakult ki bennem, ha ő nekik sikerült, akkor nekem miért ne sikerülne? Ezt a hosszú 5 vizsganélküli évben értettem meg fokozatosan. Ezekben az években is ugyanúgy jártam a Nemzetközi edzőtáborokba, a téli, nyári, őszi, tavaszi Dojo táborokba valamint életem első külföldi táborában is részt vettem Krakkóban.

Tavaly ilyenkor eljött az a pillanat, amikor Badar Sensei közölte Bence Senpai-al, velem és Tamás Senpai-al, hogy jövőre (azaz idén) lehetőséget kapunk (ez nem automatikusan a sikeres vizsgát jelentette) a danvizsgára. Ennek a feltételeivel mindhárman tisztába voltunk, de Sensei a felkészülési idő alatt még sokszor nyomatékosította bennünk. Miszerint ennek az évnek még keményebb edzéssel kell eltelnie, mint az eddigieknek. Elkezdődött az utolsó szakasza a felkészülésnek, az utolsó 1 év. Az utolsó szakaszt arra értem, hogy nem 1 év alatt lesz valaki feketeöves, nem ebben a rövid időben tanul meg karatézni, hanem az én esetemben a 14 edzéssel eltelt év alatt. A fülemben csengenek még Sensei szavai: „nem akkor leszel mester, amikor ki hirdetik a sikeres vizsgádat, hanem már előtte mesterré kell válnod”.

Ebben az évben lehetőségem nyílt nemzetközi versenyeken való indulásra is felnőtt korosztályban. Súlycsoportos és súlycsoportnélküli versenyen egyaránt. Ez egy plusz kihívást jelentettet nekem, de tudtam, hogy a verseny felkészüléssel egyben a danvizsgára is készülök (futás, úszás, zsákolás, súlyzózás, kombinációk gyakorlása). Úgy gondolom, ezeken a versenyeken a magamnak állított elvárásokat nagymértékben teljesíteni tudtam.

A felkészülésünk utolsó állomása az 1 hetes Vígkend Major-i tábor volt, ahol a három fekete övre készülő karatéka valamint Sensei volt jelent. Ezt a tábort Sensei úgy kezdte, hogy ez az egy hét arra szolgál, hogy a hosszú évek alatt megtanult ütéseket, rúgásokat, formagyakorlatokat pontosítsuk, csiszoljuk. A tábor alap gondolata volt, hogy lassuljunk le, nyugodtan, higgadtan karatézzunk, ami nem azt jelentette, hogy lassan és erőtlenül. Épp az ellenkezőjét. Amikor lassú technika van a kata-ban, akkor azt határozott, erőteljes mozdulatként hajtsuk végre, ha pedig gyors, akkor azt gyorsan, pontosan, fókuszosan. A reggeli edzések futással és különböző állóképességi gyakorlatokkal teltek el. (2 kör futás a Major körül, majd ezt követően iramfutás a bitumenes pályán addig, míg az óránk 20 percet nem mutatott. Ezt követően 10 perc kisgyilkos következett különböző gyakorlatokkal színesítve.) A délelőtti edzések kihon gyakorlással kezdődtek, majd kata gyakorlással végződtek. Volt olyan edzés, amely 3 órásra sikeredett, melynek nagy részét a tűző napon töltöttük. Ezt követően súlyzózás zárta a déli edzéseket.

Az esti edzésen a küzdésre készültünk. Lezsákoltuk a 20x1 percet, nem egyszer le is küzdöttük magunk között ezt az időt. Végül 30 fej, 50 test és 100 combrúgással fejeztük be az edzést. Az utolsó nap pedig a teljes kikapcsolódás napja volt. Reggeli edzés után Sensei elvitt minket thai-masszázsra, termálfürdőbe, az estét pedig egy kellemes szalonnasütés zárta. Sensei az edzéseken folyton hangsúlyozta, hogy vizsgán a legjobb tudásunkat adva adjuk ki magunkból a maximumot. Ezt egy számomra nagyon jó példával illusztrálta nekünk: „Ha 180 cm magas a léc, amit át kell ugranunk, akkor ne elégedjünk meg a 181 cm-rel. Mi 230 cm-t akarunk ugrani!”

Eljött a Nemzetközi tábor ideje. Az első edzések nem úgy mentek, ahogy én elvártam. Nagyon elfáradtam és rosszul éreztem magam rajtuk. A szünetekben átgondoltam, mennyit készültem erre az egy hétre és fejben próbáltam változtatni. Ez sikerült is, ezután minden edzést sokkal könnyebben vettem. Ebben a táborban ismét sokat tanultam Wakiuchi Shihan-tól, Gorai Shihan-tól valamint a Sensei-ektől. Gorai Shihan-tól (Világszervezetünk 2. embere) új kataka,t melyet a vizsgán be is kellett mutatni.

Eljött a vizsga napja. Nem így képzeltem el azt a reggelt. Azt hittem, nagyon fogok izgulni. Az utolsó reggeli edzésen Wakiuchi Shihan ellátta a vizsgázókat pár jó tanáccsal. Egy gyors reggeli után felvettem a tiszta gi-met és elindultunk a csarnokba. Alapos bemelegítés után megérkeztek a Shihan-ok, Sensei-ek. Ezen a napon csak a feketeövre, azaz 1., 2. illetve 3. danra vizsgázók vizsgáztak. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert nem 150-160-an voltunk a teremben, hanem csak 15-20 ember. Így sokkal több figyelmet kapott mindenki a vizsga folyamán. A vizsgát Wakiuchi Shihan nyitotta meg egy fontos gondolattal, melynek az volt a mondandója, hogy az edzéseken bambusz karddal bíztatja a mester a tanítványát; ha azzal kap egy két ütést, akkor az fáj, de a vizsgán nincs bambuszkard, a vizsgán Katana (szamurájkard) van. Ha egyet hibázol véged!

Erőnléttel kezdődött, majd kihon geiko-val (alapok állásból) és ido kihonnal folytatódott (alapok mozgásból) a vizsga. Ezt követték az ügyességi gyakorlatok, majd a kata-k. A technikai vizsga végén mondta az egyik Sensei, hogy „a debreceniek nagyon együtt kataztak”. Ez nagyon jólesett. Ebéd után következett a küzdés. Bemelegítés után elkezdődött a 20X1 perc váltott ellenféllel való küzdés. Nagyon jól éreztem magam belülről. Próbáltam sokat védeni, visszatámadni. A küzdelmek után másnap a kyu övfokozatra vizsgázó karatékák technikai és kumite vizsgája következett, utóbbiba mind 3-an többször beálltunk, hogy segítsünk nekik. Ez egy újabb kihívás volt számunkra, amit magunktól vállaltunk, ugyanis az előző napról maradt néhány sérülésünk.

A tábor utolsó ebédjénél került sor az eredményhirdetésre. A debreceniek közül mindenki sikeres vizsgát tett. Nagyon boldog voltam, de tudtam, hogy még csak most kezdődik az igazi karate tanulása.

Ez az esemény ennek a hosszú útnak „csak egy” állomása volt. Az út még nagyon hosszú előttem és mindenki előtt. Nagyon örülök, hogy három Shihan előtt tehettem mestervizsgát valamint, hogy ebbe a Dojo-ba járhatok. Ez nem csak a hármunk sikere, ez az egész Dojo sikere kell, hogy legyen. Remélem, minél többen átélitek ezeket a pillanatokat. „A karate fekete övnél kezdődik!”

Osu!

Badar Máté 1. dan 2011.08.15.


« Vissza